Szeretem lapozgatni a lakberendezési újságokat. Nézem képeket, és azon gondolkozom, vajon élnek itt emberek egyáltalán? Általában tökéletes rend és tisztaság uralkodik, sehol egy kósza újság, leesett ruhadarab, üres pohár.
A színek és formák tökéletes harmóniában vannak, de az ott lakók személyiségére nem utal semmi.
Az idő múlásával emléktárgyaink száma is növekszik. Vannak, amelyek kellemes emlékeket idéznek fel, és bizony vannak, amelyekre nem szeretünk ránézni, de nehogy valaki megsértődjön, inkább kerülgetjük.
Nálam éppen 3 porcelán étkészlet vár sorára, több szekrénypolcot elfoglalnak, soha senki nem fogja használni , /mert mosogatógép nélkül élni sem lehet/, de a dédmamák asztalain jól mutattak.
Mindezek együtt rányomják bélyegüket az otthonunkra. Amikor eluralkodnak a tárgyak és akadályoznak a mindennapi életben, ideje lépni. Persze, ehhez egy kicsit erőt kell vennünk magunkon, de amikor elindulunk ezen az úton, hihetetlen távlatok nyílnak meg előttünk. Egy idő után észrevesszük, hogy a személyiségünk is változik, hiszen egyik döntést a másik után hozzuk meg, / kidobjam-eladjam-ajándékozzam-megtartsam ? / és közben átgondoljuk a kérdéses tárgyhoz, vagy az ajándékozó személyéhez fűződő viszonyunkat.
.A rendszerező guruk szerint az érzelmeink alapján kell szelektálni az otthonunkban. Véleményem szerint ez nem ennyire egyszerű, de az biztos, hogyha első lépésként a kellemetlen érzéseket keltő tárgyakat eltesszük a szemünk elől, sokkal jobban fogjuk érezni magunkat.
Photo by fuad Obasesan on Unsplash